2011. február 27., vasárnap

bedilizem

elég ázhogy olyan dolgokat művelek mostanság mi szánalom,de ezis énvagyok vagynemtudom.. teljesen padlónvagyok és nembirok felálni.. szerintem ha nemlennék ennyire gyáva már biztosan tettemvolna azért hogy ne legyen igy valami kis 'fájdalomcsillapitóval' semmi kedvem élni.. semmihez.utálom,hogy egy senkivagyok és utálok mindent.olyan mocskosul érzem magam.. most nincs egy olyan emebrse ezen a földön akiért akarnék élni,teljesen beleolvadtam az önsajnálatba..azthittem túlvagyok aztán mégsem.elegemvanmár hogy soha senkinem nemvagyok jó.. nekem nemkell pénz fősuli vagy akármi egy embere van szükségem aki szeret és néha megölel és megcsókol akkora kérés ez? most nagyon kéne valaki,borzasztóan kivagyok borulva félekhogy holnapra reggel nemébredekfel,lenne könnyeb...szánalmashogy ezez utolsó dolog amire gondolni tudok :) de üresvagyok teljes mértékben nincsbennem semmi és ez annyira nyomorék érzés. ennyivolt probálok nem szájhsködni,nemleszek gyáva elfáradtammár!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése