2011. február 20., vasárnap

Kérlek, legyél itt velem, annyira hiányzol... Minden olyan rossz most... Te mindig megértettél, még olyan helyzetekben is, mikor senki. Annyi hibát elkövettünk, bárcsak újrakezdhetnénk! Magam sem tudom, mit érzek, nem tudom, szerelem-e még, de annyira hiányzol... A jelenléted, a pillantásod, a szemeid, amiben láttam azt a hatalmas szerelmet, amit talán meg sem érdemeltem... Olyan sokat köszönhetek Neked, nem akarom elhinni, hogy ennyi...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése