i'm afraid

már megint ez a nem eszem nem alszom korszak; egy falat nem megy le a torkomon és egész éjjel csak a plafont bámultam semmit nem aluttam igy a karikák a szemem alatt egyszerűen elbűvölöek.nemtudom,hogyan kezdjek hozászokni a singli élethez meg viszonyúlni mindenhez meg kb 5 percenként kapok fbn új fiúktól lájkokat commenteket illetve üzeneteket,hogy vegyem fel őket,hogy beszéljünk stb. KIVAGYOK AKADVA. miezmár? esküszöm,olyan gyomor idegemvan és félsz érzetem,mintha nemtudom mi lenne..nagyon egyedül érzem magam félek nagyon.ott pl a nr1. fiú ő még aztis beválalná,hogy jöjünk össze most mert nem zavarná,hogymég nem őt szeretem és nagyon rendes tőle meg aranyos srác is nemtudom hova tenni de szar ez a hiány érzet vagymi..hogymár egyedül vagy és többé senki nem irja,azthogy szeret vagy mondja el azokat  dolgokat amiket régen.mindek úgylátja hogy iszonyat jól viselem (Y) semmi bajom,örülök ismerkedek stb.. de komolyan belül nagyon nagyon kivagyok borulva én nemtudom,hogyfogom ezt kibirni.annyi mindent kibirtam eddig ésmost komolyan annyi rosszat kaptam már és akkor most a tündérmesémnek is vége?! miéert?! utálom ezt a hülye világot,hogy ilyen kegyetlenül szemét.félek suliba menni,az a sok ember az a sok kérdés majd és NEM SZABAD SIRNOM mert nem láthatják,hogy szomorúvagyok miatta nem...csak nemtudom,hogy hogyan viselkedjek vagymi! szar,hogy mostmár senkinek nem vagyok igazán fontos és maga a tudat szar,hogy szinte soha többé nemfogom őt látni soha..ez a szó ami teljesen kiborit még azhogy 'majd tallkozunk' elég biztató és nem reménytelen de azhogy 'soha' az olyan végleges és örökkre szoló.:( azthittem ma felkelek és könnyeb lesz de ezek az üzenetek úristen hát miez? most,hogy nincs pasim már mindeki rámszáll?? hagyanak békén..most biztosan egyelőre nincs szükségem senkire mert őt biztosvagyok benne nempotólhatja senki és semmi.soha többé nem akarok szerelmes lenni :) mire jó ha nem tarthat örökké? készvagyok de remélem ezt mások nemlátják és sikerül majd semmipercek alatt elfeejtenem ezt a 6hónapot csak ezek a folyamatos sirógörcsök meg a sok emlék igy idelépek hát igen ittegy maci;odalépek ittegy parfüm;amoda itt egy poló hát tényleg nagyon könnyen fog menni (Y) legszivesebben elmenék min. 1 hétre valahova ahol nincs gép és se tv és semmi és senki és ott gonolkodnék meg sirnék ki magamból mindent mert kell egy kis nyugi igymeg nemlesz,egyedül akarok lenni magamba senkisekell és hagyaon végre mindeki békén...utálomhogy mindehol énvagyok a segitőkész megértő és mindeki aztlátja hogy a legnagyobb rendben van velem minden és milyen 'csodás' ember vagyok egy nagy lófaszt egy 0 vagyok akárcsak az életem iszonyatosan kilátástalanak találok ma mindent és nagyon félek,valaki húzon ki a gödörből mert ittfogok megrohadni :(

Már nem vagyok szomorú, mert tudom, hogy ez igazi szerelem volt. És ha egyszer a távoli jövőben találkozunk az új életünkben, boldogan fogok rád mosolyogni, és majd eszembe jut, hogyan hevertünk a fák alatt, miközben megtanultunk szeretni!